|
Az
egykori Budakörnyéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig
a Duna partvonalában
|
|
elterülő
hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába. Ez a vidék a történelem
előtti időkben is
|
|
lakott
volt. Négy fő körzetre oszlott: Szentendrei szőlők, Budai szőlők
(óbudai, Sashegy
|
|
környéki),
Promontori szőlők, Tétényi szőlők. Az Árpád-házi királyok alatt
már virágzott a
|
|
szőlőtermesztés,
és az itt élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Sok
szerb (rác)
|
|
telepedett
le ezen a környéken. Ennek köszönhetően a török hódoltság után
főleg a vörösbor
|
|
készítése
volt túlsúlyban. Európai hírre tett szert a Buda-Sashegyi Kadarka,
amit Fekete
|
|
kadarkából
készítettek. A sok háború jelentősen meggyérítette a szőlőket.
A törökök kiűzése
|
|
után
német nemzetiségű szőlőművelők is telepedtek le. Az 1736-41.
évi promontori
|
|
szőlőtulajdonosok
névsorában szereplő 572 névből 309 német hangzású, ami tudatos
német
|
|
betelepítésre
enged következtetni. 192 név szerb és csak 50 magyar a névsorban.
A Duna
|
|
kiváló
szállítási lehetőséget jelentett, így a borok tárolására nagy
pincék épültek, amelyek
|
|
többsége
ma is működik. A XVIII. század második felében rendszeressé
vált a szőlőtelepítés
|
|
Promontoron
és környékén. Az állandó lakosság száma évről-évre nőtt. Valami
kis szőlővel a
|
|
legszegényebb
zsellér is rendelkezett. A század végétől különösen a Promontoron
és
|
|
Kistétényben
szőlőt bérlő budai, pesti polgárok részéről nagy divatja lett
a pincézésnek,
|
|
aminek
hatására igen komoly pincekultusz alakult ki. 1830 körül a nagyvárosokban
a lakosság
|
|
inkább
a fehérbort kereste (változtak a borfogyasztási szokások is),
a budai vidéken is arra
|
|
kényszerültek,
hogy egyre több fehérborszőlő-fajtát szaporítsanak. 1890-ben
a filoxéra szinte
|
|
teljesen
elpusztította az ültetvényeket. A szőlőkultúra újbóli fellendítése
nem járt a várt
|
|
sikerrel.
A szőlőtelepítésekkel párhuzamosan csonthéjas gyümölcsöket kezdtek
el ültetni.
|
|
Lassan
a gyümölcsösök kiszorították a szőlőterülteket. Etyek szőlőinek
története is hasonló
|
|
utat
járt be azzal a különbséggel, hogy a XIX. század közepén a Vál-völgyi
uradalmi
|
|
szőlészetek
hírnevet szereztek a korszerűsítéseikkel, újításaikkal. A borvidék
szőlőiben a
|
|
pákozdi,
sukorói, nadapi, velencei szőlőhegyeken jó minőségű fehérbort
termelnek. A XIX.
|
|
század
végén a Törley család híres pezsgői alapanyagának fehér borát
is ezen a területen,
|
|
Etyek
térségében termelték. A sajátos ökológiai viszonyok, a talajok
magas mésztartalma és a
|
|
szeles
fennsíkokból adódóan rendszerint egészséges a szőlő, és a pezsgőgyártáshoz
ideális,
|
|
nagy
savtartalmú bor-alapanyag terem ezen a borvidéken. A kedvező
gazdasági helyzet
|
|
miatt a szőlőtermesztés uralkodó maradt.
|
